néha vagy nem is olyan néha,akadnak olyan napok az ember életében amikor minden a helyén van,minden klappol és úgy érzi talán nem is lehetne semmi másképp mint épp abban a pillanatban,nekem ez a mai pontosan olyan volt,kicsit talán úgy érzem az eddiginél is jobban kinyilik előttem a világ,ami egyébként csodálatos,minden apró részlet a legnagyobb pontossággal van összerakva,tévedésnek nincs helye,mert olyan kiváló a működési mechanizmus amire talán az ember szavakat sem ismer,úgy szeretnék most irni egy szép hosszú blogbejegyzést,én szeretnék megint szépen bánni a szavakkal,olyan kifejezően mint régen,tulajdonképpen semmi sincsen velem rendben,nem tudom már kit nevezhetek a barátomnak és kik azok akik még tényleg kitartanak mellettem,nincs már szükségem a mázra ami szépen mosolyt fest rám,saját magam akarok lenni és azt hiszem mindig is az voltam,enyém a tökéletes család és enyém a tökéletes ember,aki nem másban keresendő hanem saját magamban,mégha a tökéletes nem is létezik és számomra definiálhatatlan,szeretem azt amilyen vagyok,szeretem ahogy másokhoz állok,és minden itt kezdődik,hogy mit is gondolsz belül saját magadról,aztán utána jöhet a többi is,de a sorrend egyátalán nem mindegy,megszüntem gondolkodni,a semmiből jöttél,a semmibe mész,mit veszitesz? SEMMIT!

most pedig megnézem az igazából szerelem c. filmet,aminek imádom az elejét,már ott a mondanivalóval kezd,ami a legfontosabb üzenet ami csak létezik,nézzétek meg,és hallgassátok meg a beatles,lucy in the sky with diamond c. számát

muszáj leirnom azt is hogy milyen jó érzés amikor az ember kellemesen fáradt,olyan megnyugtatóan álmos,ritkán van velem ilyen :}