összegyült bennem annyi minden ezalatt a két hét alatt amit mostmár nem igazan tudok magamban tartani,és igen a cim most nagyon is sokat mondó,nem úgy mint eddig,most a valos tényekről szeretnék irni,és nagyon sajnálom hogy senki sem tud erről a blogrol csak néhány olyan ember akit régen kivételesnek hittem és megosztottam velük,na de nem erre akartam kitérni,hanem arra hogy lehet hogy a mostani bejegyzésem egy kurva nagy pofon lenne mindenkinek hogy felálljon a sárból,és összeszedje magát végre,nem az én érdekemben hanem a saját érdekében,sokkal többre kellene magunkat becsülni és értékelni mint ahogy most tesszük,többes számban beszélek,mert én is beletartozom a körbe,még akkor is hogyha nem követek el olyan fejetlenségeket mint a legtöbb ember,ez nem azt jelenti hogy én vagyok a tiszta példa a falra szegezve,de azért mégis másképp látom a tényeket,és azoknak megfelelően is cselekszem,nem látok mást minthogy szarrá isszátok,drogozzátok és basszátok magatokat,a baszást pedig a gyakorlati értelemben értem,tudjátok amit jobb helyeken szeretkezésnek hivnak,ismeretlen emberekkel,egy éjszakás kalandokkal vigasztaljátok magatokat,ahelyett hogy valami sokkal többre vágynátok és megadnátok magatoknak rá a lehetőséget,kerestek folyamatosan valami ami kipotolja azt a kikurt nagy hézagot az életetekben,és azt hiszitek ezt olyan nehéz megtalálni,ezért hát menekültök,nem számit ha nem tudod a nevét,nem számit ha nem tudsz rola az ég világon semmit,itt az értékek elvesztek,legalábbis ezen a szinten,meg talán már a többin is,lehet hogy a nevelésemből fakad vagy lehet abba hogy már ebben a hat évben amit én azzal töltöttem amivel ti most kicsit meghozta a hatását,én már nem akarok minden nap részegen nem tudva magamrol álomképeket hajkurászni,nem akarok megalázni senki előtt,egy nőnek egyetlen dolga van amit örökké megtarthat saját magának,az pedig a TARTÁS! és a BÜSZKESÉG! ennél fontosabb azt hiszem nincsen,és uristen hányszor elmondta ezt nekem az anyukám aki mindig probált és probál is a legjobbra nevelni,és terelni valami olyasmi felé ami nekem hosszutávon sokkal jobb lesz mint most nektek,és talán titeket is igy akartak nevelni,de talán nem is nevelés kérdése az egész,egyszeruen annyi hogy tudsz e magadnak parancsolni vagy sem,engeded hogy végképp megrészegitsen az élet,vagy hagyod magad modjával uszni az árral,nem akarok olyan sáros lenni mint ti,valami tiltja ezt nálam,és viccesen mondanám hogy a vallásom,de ez most egyátalán nem poénos eszmefuttatás,itt a lényeg az hogy egyátalán nem érzem jol magamat köztetek,mert én nem ilyen vagyok,tudom élni az életet magas lángon és el tudok köztetek vegyülni,de valahogy már nincs kedvem és nem is akarok benyelni több békát,végre egy kicsit saját magamra kellene odafigyelni,olyat dolgokat tenni amik nekem jok,lassan illetve kurva gyorsan itt fogok állni husz évesen,és még mindig ott fogok tartani mint ti? egyátalán nem vágyom rá,én tenni fogok valami jobbért,és nem fogom elinni apropénzért az agyamat,megvetlek titeket de mégis kénytelen vagyok elviselni titeket,akkor ez most nekem hol jo? nem értem,miért nem találhatok pont olyan embereket magam köré mint én vagyok,nem tudom hova tartozom,nem érzem semminek az értelmét,fenn akadni meg végképp nem tudok már semmin,csak nézlek titeket és saját magamnak emésztem magam,nem szolalok már meg,nektek hiába magyaráznék,ti nem vagytok erősen,én az vagyok,mert én elviselem a fájdalmat a maga földi szintjén,én nem repülök el semmiféle halucinigén szartol minden nap,csak azért mert akkor legalább elfelejtődik minden,nézzetek tükörbe,nézzétek meg ki vagy mi lett belőletek,aztán pedig ne csodálkozzatok hogyha teljesen összetörik a magatokrol alkotott képeket,nem,kurvára nem vagytok fasza gyerekek,kicsit sem,hihetetlen messze álltok tőle