elsősorban üzennék néhány fasszopónak

tehát van ugyebár az a populáris szavunk amit oltásnak hivunk,nos az utobbi néhány napban egyre több ilyen ember talál meg,akiket fentebb a fasszopó jelzővel illettem,tulajdonképpen nem is tudnám őket másnak nevezni,törekszem arra hogy ne itéljek meg másokat anélkül hogy ismerném őket,de mivel néhány ember az ellenkezőjét teszi az én sztereotipiámnak,én is kénytelen vagyok a saját eszközükkel viszonyulni hozzájuk,az hogy mennyire empatikus az már egy másik kérdés,tisztában vagyok azzal hogy nem szerethet mindenki mindenkit,ezzel én is igy vagyok,mások megitélése sem érdekel már tulzottan mert ugy érzem ebből már régen kinőttem,de még ezeknek a tényekben a tudatában is képes elborulni az agyam amikor valaki úgy érzi van ahhoz létjogosultsága hogy bármit a fejemhez vágjon,ha a hátam mögött történik ugyanez egy kicsit sem érdekel,mert még mindig tartom az "amit nem tudsz nem fáj" alapelvet,értékelem ha valaki őszinte és elmondja mit gondol rolam ha már annyira szeretné velem tudatni,na de amikor pofátlan és aljas módon talál meg valaki egy kritikával azt valahogy nem tudom tolerálni,ugyhogy én tényleg csak annyit szeretnék hogy nőljünk már kicsit fel a feladathoz és csak azután pofázzunk,ez a bejegyzés talán fellengzős hangnemben hathat,de jelentem még mindig nem tartom magam többre mint a sokéves átlag,egyszerűen csak úgy érzem az emberi butaság nem jellemző rám,ezért pedig ha valakinek nem tetszik előre is elnézést kérek

most pedig következzen az aki valójában vagyok;

szeretném mostmár saját magamat és másokat is megkimélni a múltam latolgatásátol és a saját sebeim nyalogatásátol,észre lehet venni hogy teljesen uj minden,és ez mindig egyenlő azzal is hogy egy kicsit talán én is megújultam,külsöleg vagy lelkileg az most teljesen mindegy,tehát szentül fogadom hogy ezentúl a jelenben fogok élni,egy kicsit jobban foglalkozva a jövővel is,nem fogok veszteségekről beszélni,de nyilván ennek ellenére még fog érni mostanában is elég ahhoz hogy legyen miről irnom,de nem ezeket a gondolatokat szeretném előtérbe helyezni,szeretnék egy kicsit megint olyan lenni amilyennek tudom hogy lennem kellene és érdemes is,probálom feladni a realista énemet,amire tudom hogy képes vagyok,igy sokkal kifizetödöbb minden,ettől függetlenül a mai napon egy röpke fél óráját nem kivántam volna saját magamnak,sikerült megint olyan döntést hoznom amit nem kellett volna,egyszerűen csak a pillanat heve produkálta és az a vicc hogy akkor még komolyan is gondoltam,aztán pedig jött az isteni sugallat hogy nem engedhetem meg magamnak azt a luxust hogy elveszitsem a számomra legfontosabb embert a világon aki mindent képes lenne megtenni értem,egy ilyen kincset nem dobhatok el magamtol,de a legfőbb indok mégis az amit érzek,hogy szeretem,és ameddig csak lehet szeretném fenn tartani ezt az állapotot,meg azt is hogy végre kezdek öntudatomra ébredni és nem csak sodrodom az árral,hanem én irányitok