tehát visszautalva a cimre,gondoljunk csak bele,vagyok én,becsületes nevemen parragh alexandra,pontosan 7088 napja rontom a föld nevü bolygon a levegőt,kaptam egy évszámot,kaptam egy hónapot,és kaptam egy napot,senki sem kérdezte akarom e ezt egyátalán,vagy mégis?nem emlékszem tehát a tények ismeretének hiányában csak a hietetlen oldalra vagyok képes hivatkozni,húsz kibaszott év alatt,képtelen voltam akármire is,sosem értem révbe ugy mint mások,sosem találtam semmit amit tudtam volna definiálni,sosem töltöttek be emberek az életemben fontosabb titulust vagy szerepet,mert sosem éreztem hogy igen most aztán helyben vagyok és ez az amit kerestem,soha a büdös életben,ehelyett mit kaptam?csalodásokat,hiu ábrándokat,álomképeket amikről kiderultek hogy sosem fognak valosággá válni,nulla önbecsülést magammal szemben,a bizonytalanság teljes tárházát,a negativ érzelmi skála minden egyes kis szintjét,a kiábrándultságot,a monotonitást,az el nem ért célokat,és teltek a hónapok aztán az évek,és szépen lassan a saját magam ellenségévé váltam,lelki beteggé tettem magam,egy céltalan senkivé aki egy forintot nem ér,mert igy van,hölgyeim és uraim ezuton szeretném kijelenteni hogy sajnos loszart nem érek,nem tudok megadni senkinek semmit amire szüksége van,nem tudok valakit boldoggá tenni,nem vagyok képes senkin segiteni,nem tudok törödni és kedves lenni,az odaadásrol és a gondoskodásrol már ne is beszéljunk,képtelen vagyok mert bebizonyosodott,egy kiégett és leért senki vagyok,aki várja a csodát,de ő sosem tesz érte,ezentul sem fogok mert mi az istennek,minden hatezermillio darabra van bennem törve,depressziv lennék?én nem csodálkozom,hol van az a régi szandi foggalmam sincsen,nem érzek semmit pedig fájdalmat kellene,de már arra sem vagyok képes,és lehet hogy nem kellene leminősitenem magam?jo kérdés talán nem,talán igen,de amikor a családod folyton csak ezt táplálja beléd,és a barátaid illetve a környezeted egyátalán nem ilyennek lát,akkor felmerul a kérdés hogymost melyik is vagyok én,lehet hogy tudnom kellene de mégsem tudom megtalálni a választ,nem játszom meg magam egyik téren sem,valamiért az egyiket jobban szeretem mint a másikat,mert talán az egyik felén nem állitanak korlátokat és nem kell semminek és senkinek megfelelnem,mert ők ugy szeretnek és fogadnak el ahogy vagyok,ott tudok az lenni aki igazan vagyok,na ez a kettős élet amit élek évek ota,per pillanat a családom összeomlott,teljes mértékben,ez talán már a menthetetlen helyzet,és nem veszik észre hogy nem csak ők de én is teljesen tönkre mentem,folyamatos halál félelmem van,szorongok és ez talán csak a kezdete valaminek ami mégrosszabb irányba fogja terelni az életemet,sajnálom igy konkrétan semmi és senki snem érdekel,pedig van egy ember akit meg kellene tanulnom hova tenni,ez sem igazan az én reszortom,nekem nem valo a boldogság