nem tudom mi van velem az elmúlt napokban,végre tudok irni legalább azokról a dolgokról amik bennem vannak,márpedig most elég sok minden van,ahogy lejebb olvasok egyre inkább kezd kirajzolodni a kép,azt illetően mire is van szükségem és mire nem,előttem leszerepeltél és benyújtottad a saját szegénységi bizonyitványod,nem vagyok már tinédzser,nem vagyok már gyerek,de még közel sem vagyok felnőtt sem,akkor most vajon mi is lehetek?
vannak alapigazságok amik mindig megállják a helyüket még ha közhelynek is hangzanak,a sok közül az egyik például az a bizonyos hogy: amikor egy ajtó bezárul mögötted egy másik kinyilik,csak látni kell benne az ok okozati összefüggéseket és idővel majd hálás lesz az ember a sorsnak hogy akkoriban le kellett zárnia valamit,akármi is volt az,jo vagy rossz,esetleg mindkettő egyszerre,a külvilág meg bár nem számit,néha teljesen jol látják a helyzetet és a másik hiába nem látja be,csak saját magát mérgezi tovább és magát nyugtatja a végtelenségig
az a helyzet hogy a jókedv mindig visszatér,és én nagyon sokszor fel tudok még állni