és mi az ami mozgatja az életemet?és mi az ami mindent mozgat az egész világon?
SZERETETNEK HIVJÁK!
nagyon szeretném elhinni hogy még létezik önzetlen és őszinte fajtája,azt is szeretném elhinni hogy részesülni fogok benne,ujra és ujra,mert az ember hajszolja a boldogságát aminek pontosan ez a kulcsa,ez a kód mindenhez,és képtelen vagyok felfogni ezzel a szóval hogy képes valaki a levegőbe dobálózni,és most ugrik be a kérdés?mit magyaráz ez itt mikor biztos ő is tett már ilyet,mert azt hitte az amit érez szeretet de idővel kiderült hogy még sem igy van,nos,volt ilyen és talán még lesz is,de ebből tanulok majd megint,sőt még azután is,de abban talán különbözöm az átlagtól hogy képes vagyok tiszta érzéseket táplálni valaki iránt,képes vagyok mindent kiadni magamból őszintén és önzetlenül amire talán sokan nem is számitanának,nem hajt az érdek,nem a felszinen élem ki az érzéseimet,amiről aztán úgyis kiderülnek hogy sablonosak és csak azért éledtek fel hogy a közt szolgálják,ezt a szöveget egy nagyon mély pillanatomban irom és talán másnapra törlésre is kerül,de amikor az ember éjjel egy órakor ül egyedül a négy fal között álmatlanul talán sokkal inkább letisztulnak előtte a gondolatai,tehát visszatérve arra amiről eddig szó volt,a szeretetet és a szerelmet tartom a világ legnagyobb naivságának,mert az akit igazán megszeretünk legyen szó barátról vagy társról,idővel mégha az adott pillanatban nem is hisszük el,később majd létjogosultságot kap arra hogy a lehető legnagyobb és legelviselhetetlenebb fájdalmat okozza nekünk amit valaha is éreztünk,ezzel szembesül az ember,akkor lemond mindenről,de aztán megint jön valaki aki miatt naivvá válik,ezért is tartom az életet szomorúan szépnek,hihetetlen kettőséget hordoz magában,mindenben nagy a differencia,meghökkentő meglepetéseket tud produkálni,el tud venni de aztán százszorosan is képes adni,talán ez az ördögi kör amiből sosem tudunk kiszakadni,de én mégis élvezem,és csodálattal ámulok rá,a magam 19 évével (lassan sajnos 20) képes vagyok hálát érezni az összes rosszért ami velem történt eddig,mert azzal talán mindenki tisztában van,vagy lesz idővel hogy a sok kudarcnak köszönhetjük azt akivé mára váltunk,a mai önmagamat pedig nem szeretém lecserélni semmi pénzért,itt a belső tulajdonságaimra gondolok és arra a világ és életszemléletre ami kialakult bennem,nagyon fiatal vagyok mégha mások azt is mondják hogy ez nem igy van (gondolok itt a pár évvel fiatalabb korosztályra),és a legnagyobb baj az hogy azt hisszük ezekben az években kell várni a mindent elsöprő csodára,pedig már tudom hogy nem,ezek csak az első szárnypróbálgatásaink és valahol majd ez az időszak lesz a legnosztalgikusabb emlék amit valaha a birtokunkban tudhatunk,számos emlékem van,nem csak olyan emberekről akik a mai napig mellettem állnak,hanem olyanokról is akik már régen régen eltüntek,róluk is pozitiv a kép,nagyjából,mert hát ugye az idő mindent megszépit,és itt jönnek az emberi kapcsolatok,amik olyan fontosak mindenki számára,olyannyira hogy létezik olyan betegség hogy társfüggőség és létezik olyan betegség is hogy depresszió,ismerjük a magány szót és érzését,tudjuk milyen ha egyedül érezzük magunkat a világban,pedig egyedül sosem vagy mert az tul nagy :) kowalsy-t nem hagyhattam ki mert az meg a másik szivem csücske,de ez most nem ide tartozik,tehát sóvároghatunk mi azért mert elveszitettunk valami számunkra fontosat,okolhatjuk a sorsot a sok rosszért és számon kérhetjük rajta a jó hiányát,egyet kellene elfogadnunk amit nagyon szeretnék és talán el is fogom,hogy minden ember aki csak körül vett minket eddigi életünkben,nem véletlenül került a képbe,nem véletlenül mert azokban meg aztán egyátalán nem hiszek,és hogy ezzel mire akarok kilyukadni valójában?arra,hogy mindannyian szerepet töltünk be egy másik ember életében,mindenki kap egy apróbb mellékszerepet,lehet statiszta,vagy akár a főszereplője is a történetünknek,az egészben a bökkenő az,sosem tudjuk előre hogy a szerep mennyi időre szól,és vajon mikor is fog lejárni az a bizonyos szerződés amit a minket körülvevö emberek aláirtak?és a legnagyobb kérdés,HOGYAN FOG VÉGET ÉRNI?ki ne akarná erre tudni a válaszokat,de én azt mondom,nem számit mennyi időre szól az a szerződés és hogy meddig tart a szerep,a szerep leosztás sem,mindegy hogy valaki jó vagy rossz szerepet kap az életünkben,tanitó szándékkal látogatott be hozzánk a szinházba,mert egymás eszközei vagyunk,egymást fejlesztjük,egymásnak mutatjuk meg hogy kell szeretni és hogy kell elengedni,hogy kell valamit jobban csinálni vagy éppen felhagyni a művelésével,nem hinném hogy ez humbuk vagy egy elferditett kép,egyszeruen csak szeretném megtanulni én irni a forgatokönyvet,mert erre is képesek vagyunk,meg annyi minden varázslatos dologra,a feltétlen hit minden jo dolog alapja,amit annyiszor elveszitünk,mondanám hogy sok mindent megéltem már,de nem teszem mert még több mindent meg akarok,az egyetlen ami pedig létezik,nem más mint a MOST!azt hiszem nem folytatom tovább,talán majd egy másik ilyen ehhez hasonló pillanatomban ..