folytatnám a zagyva gondolatmenetemet,kevesebb gúnnyal és lekezelő hangnem nélkül

parragh alexandra vagyok
1990. október 16.-án születtem,Győrben
56 centivel és 3200 g-al
én voltam az ujszülött osztályon az egyetlen vörös hajú és csak nem fekete szemü szerzemény
anyukám csaknem belehalt a szülésbe,a köldökzsinor kétszer rá volt tekeredve a nyakamra,és ennek tetejében még farfekvéses is voltam,ami egyet jelentett a császárral
leszámitva ezt,a végére csak sikerül kiszedniük
nem tudom kitől örököltem a saját magamhoz füzödö vicces hangnemet illetve hangvételt
azt mondják az arcom anyukámé,de a szemem és az orrom teljes apuéra hasonlit
győr legerősebb általános iskolájában sikerült kijárnom a kötelező 8 osztályt
majd ezután következett csak az út azon a bizonyos hullámvasúton
2005-ben felvételt nyertem egy olyan gimnáziumban aminek a humán angol német olasz szakára négyszeres tuljelentkezés volt abban az évben a statisztikák szerint,és hogy miért választottam ezt?mert úgy éreztem követnem kell a tömeget és nem állhatok ki a sorból,nem tiszta szivemből volt ez a döntésem,de kinek voltak 14 évesen jó döntései?és hozzá tenném ki tudta akkor hogy mit is akart valójában
teltek az évek,jött aminek jönnie kell,megéltem,tanultam belőle,jól éreztem magam,sirtam,nevettem,mosolyogtam,elfáradtam,szorongtam,idegeskedtem,meg akartam felelni,ez aztán három és fél év után nagyon úgy nézett ki hogy mindennek itt lesz a vége,erre mondják azt hogy a jómóduak kiváltsága a lelki szegénység,és az elmebaj
de semmi baj,mondtam én,hát menjunk a kossuth lajos felnőttképzési szakára,ha máshova már nem volt lehetőség válasszuk azt,én benne vagyok,a cél érdekében mindent
ezután a sztori ugy folytatodik ahogy annak lennie kell,sikerélmény és egy kék könyv amit érettséginek hivnak
2009 őszén a 18 éves alexandra aki azt hitte magárol felnőtt ember,holott még közel sem volt az,felvételt nyert a budapesti kommunikációs és üzleti főiskola kommunikáció és médiatudomány szakára,gondoltam majd elmegyek egy 3 évre,végre saját életet kezdeni,kötöttségektől mentesen,megpusztulni a vizsgaidőszakokban,de aztán még időben rájöttem hogy ez kurvára nem nekem való,tehát passziváltam is gyorsan a félévemet,elkezdtem eljárni kresszre,szépen lassan letettem a jogositványomat,addig is éltem ahogy azt egy fiatalnak kell a forever young jegyében
aztán elszaladtak mellettem dolgok,vagy nem,erre nem tudok választ adni
az életem mitsem változott,new yorkból hazatérve,visszaestem a győri valóságba
a családi konfliktusok és emberi viszályok kellős közepébe
de akkor most itt az ideje hogy elmondjam mit is szeretnék valójában,hogyha más nem is de végre én tisztában legyek vele

elsősorban szeretetre vágyom,ha már az anyagiak miatt nem is kell aggodnom,törödésre,odaadásra,tiszta szándékra,és tettekre vágyom,olyanokra amikben mindekinek van része csak az élet nekem szereti ritkábban megadni,vagy egyszeruen csak simán és önzö modon kihagyni belőle,annak ellenére hogy sok ember vesz körül sosem találtam a saját helyemet hosszútávon,szeretném ha ez a hely végre meg lenne és egy kicsit megnyugodhatnék mert per pillanat kétségbe vagyok esve,szeretném ha végre elköltöznénk győrújbarátra és egy kicsit más lenne minden,és tekinthetném ezt egy uj kezdetnek ismét,szeretném ha a családom egy kicsit rugalmasabb lenne,annak ellenére hogy egy szavam sem lehet rájuk,nem éppen a határozott döntések mintamágusai vagyunk,szeretnék tisztán látni,emberi gögtöl,véleményektől,negativitás és befolyástól mentesen
szeretném ha több ölelést kapnék,mert azt nagyon szeretem
szeretném ha én is sokkal jobban átölelném saját magam és azt amim eddig van
barátaim vannak,legalábbis úgy érzem,köszönöm szépen meg vagyok,sosem volt probléma hogy az emberekkel megtaláltam a közös hangot,azért is hálás lennék ha azok megmaradnának akik most kitöltik a mindennapjaimat,megpróbálok közérthetőbb lenni,szeretnék több önbizalmat és hitet saját magammal szemben,elhinni hogy képes vagyok valamire amit véghez akarok vinni,legyen elég merszem mindenhez amit csak szeretnék,nem akarok kötöttségek között élni,érezni akarom hogy élek,akarok egy biztos pontot,de azt nagyon,szeretném ha ebben az évben nem mennének sorra tönkre az emberi kapcsolataim,szeretetet akarok kapni és adni,tiszta kapcsolatokra vágyom,és lehet hogy furcsa hogy folyton az emberi kapcsolatokrol beszélek,de mivel nekem ez a legfontosabb nem is várható tőlem más,erre alapozok mindent,szeretnék kedvesebb lenni,és jobban megnyilni mások felé,szeretnék újra erős és bizalommal teli lenni,nem akarom elvesziteni amit eddig elértem és kiismertem,egyre több ember kopogtat megint az ajtómon,köztük újak,régiek,vagy régiújak,én beengedem őket,itt vagyok,nem tüntem el,megváltoztam,de úgy érzem pozitiv értelemben,szeretném beengedni az újat és a jót,az újdonságot és a megszokást,megélni a rosszat aztán elengedni,kialakitani valami mást,aminek én diktálom a szabályait,szeretném megint érezni hogy mindent és mindenkit képes vagyok elfogadni és a saját hibáival együtt szeretni,ebbe bele értve saját magamat is,jo lenne eltölteni egy napot hasznosan és nem ugy hogy végig alszom az egészet,értelmet akarok és intelligenciát,jogos veszekedést és korrekt lezárást,szép közös együtt töltött pillanatokat azokkal akiket igazán szeretek tiszta szivemből,szeretném ha világossá válna azok előtte akik előtt érdemes hogy milyen ember is vagyok valójában,az én megitélésem szerint mindenki eredendően jó,ezért talán lehet naivnak is nevezni,de én nem igy fogalmaznék,nem szeretnék többet mások felett pálcát törni amig magam felett ugyanezt nem tettem meg,mások véleménye tőlem független,persze csak akkor ha annak nincsen valóságalapja,és tudom még mindig hogy senki sem az maximálisan akinek mutatja magát,mert otthon a négy fal között saját magával társalogva az ember sokkal tisztább és érzőbb mind azt valaha is hinné a másik,

elkanyarodtam a témától de ezt nem érzem bajnak,nem tudom hogy kiirtam e magamból mindent,de azt hiszem ennyi bőven elég ahhoz hogy egy kicsit megnyugodjak