About and Tags
|
Wanjing, 15. Not much of a talker & i'm a very hot-tempered person. I love Hugs & Kisses on 09 December, maybe present might do some work :P
I love designing, floorball, kpop, badminton and anime. Love boyfriend & owls. ++ Eunhyuk, Gi Kwang, Adam Lambert, Jang Geun Suk, Yu Ham Min, Including Ruki & Reita.
I'm taken, 051108 (L). He loves me alot & so do i. + I'm super friendly.
| width="190" height="165" |
They share different story.
|
» About Me » LoveBox » Tumblr » Blogskins » Weheartit |
» Ask Me » Baby » Vivian » JeanRong » Yockyen |
» Yazreenah » ChaiHui » Saeeda » Yockyen » Charm |
» Sara » Melissa » Janet » Angeline » Ami |
» Angeline » Anna » SuLi » Cia » C-hulin |
Credits, where? here.
|
Pic can be found from my Weheartit / Icon from L-vebox. Link hover from Sleepingtoys. / Color from Cbox.ws. Emoticon from L-veBox / (c)opyright @ pin-points.blogspot.com :-) |
Wanjing Says : "Click 'recent' for my recent updates. :D"
► my heart is so tired
szerda, október 28, 2009 20:51
és mivel ez igy van,jobbnak láttam pár nappal ezelőtt hogyha teljes mértékben eltünök mindenhonnan,virtuálisan,fizikálisan,mindenhogyan! de lehet hogy ez az elmélet is meg fog majd bukni,pont azért mert nem lehetek annyira önzö hogy mindenkit kizárok az életemből,csak most látom be hogy nekem is számtalan hibával kell elszámolnom másokkal szemben,sok mindent nem ugy tettem ahogy kellett volna,én eddig mindig csak másokat tudtam hibáztatni,és magamat védve adtam át a felelősséget valaki másnak,ettől sosem éreztem magam rossz embernek,de egyre inkább kezdek rájönni hogy nem azt teszem mindig amit én akarok,mégha abban a pillanatban ugy is látnám a legjobbnak
az utobbi honapokban radikálisan kezdtem el megváltozni,részben tudatosan,részben a körülmények hatása miatt,egyenlőre még nem tudom hosszutávon ez mennyire lesz kifizetödő,de érzem hogy ez is csak a személyiségfejlődésem egy kis része,de mégis sokat kell még rajta dolgozni
ki tudja meddig élhet az ember ugy hogy minden este ugyanazért sovárog,nekem kezd ebből sok lenni,túl sok! az állapot tarthatatlan és már kapálozva nyulnék az adodo lehetőségek után amik ebből az egészből kizökkentetének,de azért sem jönnek,én tényleg nem értem mi alapján érdemlünk ki valamit és mi alapján nem,de azt hiszem rám férne már egy kis szerencse,és amikor ezt a szot leirom,elgondolkozom azon hogy vajon tényleg mondhatom e azt hogy szerencsétlen lennék,de természetesen az egyén mindig másokhoz hasonlitja saját magát,és abbol sosem jövünk ki pozitivan ( az esetek nagy többségében ) az egoval van itt a hatalmas nagy probléma
és most hogy vissza vissza olvasgatok abba amit irtam,rá kell jönnöm hogy mennyire üres és sablonos lettem,érzések nulla,az extázis elveszett,az öröm ritkulni látszik,a lelkesedéssel pedig ugy vagyok hogy az fogja adni a végén a legnagyobb pofont,akkor most mi lenne a normális?
az a normális hogy nekem hamarosan indulnom kell,felveszem a kabátomat,rágyujtok egy cigire,ami körülbelül a buszmegálloig vezető uton még el is fogy,aztán szol a fülembe valami dal amiről eszembe jut valami,aztán ugy érzem mint akit megmérgeztek és egy hatalmas téglákkal teli zsákot kellene magával hurcolnia élete végéig,aztán el elfelejtem mert meglátom hogy közeledik a busz,előveszem a pénzt a buszjegyre,de még rágyujtok egy cigire jo láncdohányos révén,aztán felszállok a csikket bedobom a busz alá,veszek egy jegyet,oda ülök le ahol a lehető legészrevehetetlenebb tudok maradni egész út alatt,még mindig zenét hallgatok,és csak zakatol az agyam,visszafelé és még mindig visszafelé,sosem előre,bele sem gondolok vajon mit tartogathat a mai este mert lebeszélem magam arrol hogy pozitivan álljak hozzá,aztán a busz néha meg meg áll hogy felszálljanak az emberek,és néha elszörnyülködöm magamban hogy kik vesznek körül,ez olyan jo magyar szokás,aztán lassan elérunk révfaluba,a hid lábához,az egyetem sarkánál leszállok,megint rágyujtok és csak nézek előre mint akinek foggalma sincs hova tart éppen ..
az utobbi honapokban radikálisan kezdtem el megváltozni,részben tudatosan,részben a körülmények hatása miatt,egyenlőre még nem tudom hosszutávon ez mennyire lesz kifizetödő,de érzem hogy ez is csak a személyiségfejlődésem egy kis része,de mégis sokat kell még rajta dolgozni
ki tudja meddig élhet az ember ugy hogy minden este ugyanazért sovárog,nekem kezd ebből sok lenni,túl sok! az állapot tarthatatlan és már kapálozva nyulnék az adodo lehetőségek után amik ebből az egészből kizökkentetének,de azért sem jönnek,én tényleg nem értem mi alapján érdemlünk ki valamit és mi alapján nem,de azt hiszem rám férne már egy kis szerencse,és amikor ezt a szot leirom,elgondolkozom azon hogy vajon tényleg mondhatom e azt hogy szerencsétlen lennék,de természetesen az egyén mindig másokhoz hasonlitja saját magát,és abbol sosem jövünk ki pozitivan ( az esetek nagy többségében ) az egoval van itt a hatalmas nagy probléma
és most hogy vissza vissza olvasgatok abba amit irtam,rá kell jönnöm hogy mennyire üres és sablonos lettem,érzések nulla,az extázis elveszett,az öröm ritkulni látszik,a lelkesedéssel pedig ugy vagyok hogy az fogja adni a végén a legnagyobb pofont,akkor most mi lenne a normális?
az a normális hogy nekem hamarosan indulnom kell,felveszem a kabátomat,rágyujtok egy cigire,ami körülbelül a buszmegálloig vezető uton még el is fogy,aztán szol a fülembe valami dal amiről eszembe jut valami,aztán ugy érzem mint akit megmérgeztek és egy hatalmas téglákkal teli zsákot kellene magával hurcolnia élete végéig,aztán el elfelejtem mert meglátom hogy közeledik a busz,előveszem a pénzt a buszjegyre,de még rágyujtok egy cigire jo láncdohányos révén,aztán felszállok a csikket bedobom a busz alá,veszek egy jegyet,oda ülök le ahol a lehető legészrevehetetlenebb tudok maradni egész út alatt,még mindig zenét hallgatok,és csak zakatol az agyam,visszafelé és még mindig visszafelé,sosem előre,bele sem gondolok vajon mit tartogathat a mai este mert lebeszélem magam arrol hogy pozitivan álljak hozzá,aztán a busz néha meg meg áll hogy felszálljanak az emberek,és néha elszörnyülködöm magamban hogy kik vesznek körül,ez olyan jo magyar szokás,aztán lassan elérunk révfaluba,a hid lábához,az egyetem sarkánál leszállok,megint rágyujtok és csak nézek előre mint akinek foggalma sincs hova tart éppen ..