akkor történik valami amikor hátradölsz és elfelejtesz mindent ami eddig korlátokat emelt közted és a világ között,csak könnyedebben veszem,el veszett az a részem aki folyton aggodott,aki folyton kombinált,aki olyan dolgoknak tulajdonitott jelentőséget aminek nem kellett volna,de még mindig nem váltam hálátlanná azzal a jóval szemben amit az élettől kapok,néha még az egyik felem vissza húz,lehet hogy ez is csak időszakos,ennek ellenére egy megjátszott mosollyal még mindig tudom élvezni az életet,különös nem? régen volt már őszinte,mind akin végeztek egy beavatkozást,feküdt a beteg ágyon,felette dolgoztak,nagy erőkkel,hogy a lehető legtöbb mindent eltávolitsanak,ezzel kialakult egy uj védekező mehanizmus,nem maradt sok minden,üresen hagyták ott,és gúnyos mosollyal oda vágtak távozás előtt annyit : töltsd ki újra az űrt ha tudod! én pedig erre azt válaszoltam : megcsinálom megint,ahogyan már annyiszor! de ezentul óvatosabb leszek,elsősorban magamat fogom figyelembe venni,már nem adom ki szivem lelkem egy barátért egy szerelemért sem,felteszem a kezem és azt mondom én ehhez fáradt vagyok,talán egyszer megint naiv leszek és találok valamit amiért érdemes lesz,de egyenlőre ez lehetetlen,nem szeretnék még üresebb lenni,örzöm azt amit eddig összetudtam megint gyüjteni,a lelkesedés pedig megölne a végén,ő vágná hozzám a legnagyobb pofont,néhányan nem tudjátok mit hagytatok magatok után bennem,miattatok vagyok ilyen most,2009 június 17.én délután 16 óra 25 perckor,mert ti jöttetek,aztán egy pillanat alatt kiszáltatok az életemből,és magatokkal vittétek azt amit értetek tettem,semmibe véve mindent,el vittétek a mosolyotok,a szavaitok,a tetteiteket
megfosztottatok tőle
engem ki kérdezett hogy hiányozni fog e?
senki

csak álltam,elfojtva mindent
és megtanultam csenben maradni és hallgatni