MÁSSZ KI A FEJEMBŐL!NEM BIROM TOVÁBB!
KÉT ÉV ALATT ENNYIRE FUTOTTA!
KÖNYÖRGÖM!

egyedül lakom,meglátogat egy barátom,elmegyek fürdeni mire leérek még egy vár a nappaliban,elővesszük a behűtött jégert,beszélgetük,nevetünk,elindulunk az éjszakába,szétválunk,aztán megint megtaláljuk egymást,táncolunk,extázisba esünk,kikérjük a tálca adagot,ismeretlen emberrel csókolozom,furcsán néznek rám,találkozunk az ismerősökkel,látjuk ki hogy teszi tönkre magát,segiteni már senkinek nincs ereje,végig nézzük ahogy egymás szeme láttára veszitjük el az álmainkat,a változás hurrikánként csap le,kézzel fogható magyarázat nincs,egyszerűen mindent a tudatra fogunk,elpusztitanak a gondolatok,egyszer csak azt veszem észre hogy már a huszadik születésnapomat ünneplem,körülnézek a tánctéren és látom hogy legbelül mindenki csak menekülni jött ide ma este is,aki a leghangosabban orditja a refrént annak van a legnagyobb fájdalma,odaállnak elém és azt mondják,hidd el az élet szar,a szemeink már vérben úsznak,vágyunk valamire vagy valakire aki kitölti bennünk az ürt,az élet pedig folyton csak ránkcáfol,nem nem ezt sosem kaphatod meg,még ha ugy is tűnik,a boldogság múlandó,aztán hallod azt a bizonyos gúnyos "mondást",boldog vagy? -ne aggódj elmúlik,egy körforgás aminek egyetlen törvénye az elmúlás és a megújulás,próbálod csodálatosnak látni de képtelenségnek tünik hosszutávon,mindannyian legalábbis a többség szeretné megváltani a világot,mutatni akar valami ujat amivel talán majd kiemelkedhet,de az a pillanat is eljon amikor rá kell ébredned,tul sokan vagyunk ahhoz hogy ez lehetséges legyen,aztán jön egy reggel amikor megint mindent másként látsz,a nap is fényesebben süt be az ablakon mint máskor,elhiszed hogy minden örökké tart,de soha se mond hogy ami még nem jött el nem is fog,ülök és fogom a fejem,a szám kishiján már lefelé görbül,a mértéktelenségbe menekülsz,függened kell valakitől,nem tudod mit akarsz igazán,beletörödsz abba ami van,nem találod a helyed,de még mindig életben vagy,mert minden napnak adsz tudatalatt egy esélyt hogy talán hátha,ha csalodsz majd jon a következő,amennyit nem sajnálsz,perceket órákat vesztegetsz a kiábrándult gondolataid elemezgetésére,azt kérdezed neked miért nem és másnak miért,mindig az kell ami másnak van,sosem jo az ami van,mindig az kell ami nincs,azt fogalmazod meg amit nem akarsz és nem azt amit igen,kivülről várod a változást ahelyett hogy belül kezdenéd a folyamatod és te magad lennél a várt váratlan,senki nem olyan vak mint az aki nem akar látni,hit nélkül semmi sincsen,ott van a fejed felett a saját kérdőjeled,mert te hiába mondod hogy szép az élet ha senki más nem látja cseszheted,tartod magad az elvhez,és nem figyelsz az örök törvényre,képtelen vagy hinni önmagadban,a világ teljes romlását véled felfedezni,az élet a legnagyobb misztikum amit valaha tapasztaltam és fogok

az ürességet nehéz kiirni magadból de mégis úgy érzed hogy szükséged van rá,per pillanat a legnagyobb csoda az életemben az egy fehér macbook,na ez mennyire beképzelt picsa hatását keltheti,dehát keltse áldásom rá,egyébként senkinek sem ajánlom hogy akármikor is beruházzon egyre,most körülbelül újra kell tanulnom használni a számitógépet,a jó öreg win-ről nem olyan könnyű áttérni mac-re akármennyire is jól müködik ez a dolog amerikában,be kell látni hogy mi még mindig magyarországon vagyunk,az alkalmazások fele a gépen használhatatlan,és az alapvető dolgok nem működnek rajta,lehet hogy megváltozik majd a véleményem hogyha már volt időm arra hogy megtanuljam mi merre hány méter ezen a szuperhiper csodán,na jo azért azt elismerem hogy ennél letisztultabb formát nem nagyon láttam még,teljesen minimál,ami meg a gyengém 

most hogy kiadtam magamból a lelkesedést és a nem lelkesedést,akár lapozhatunk is
születésnap,szombat,és persze iskola
hát nem a parragh alexandra olyan szerencsés egyén hogy az első tanitási napja pontosan a 20. születésnapjára esik,ráadásul egész napos elfoglaltságot jelent neki? ó hát dehogynem
ezzel nem is volt baj,nagy megleptésemre sikerült reggel felkelnem,még enyhén ittas állapotban felépülve a pénteki buliból,bár azért kicsit késve az első óráról,hát a többiekről nem mondanék semmit,igazabol a legtöbben idősebbek nálam joval,de nem barátok szerezni mentem oda,februárban már vége is lesz az egésznek,aztán szeretnék elkezdeni egy grafikus tanfolyamot is,ami a szivem vágya,de mivel a legtöbb vagy minden képzés szombatra esik nekem az már eleve sztornó,nembaj ha valamit akkor várni megtanultam 

téma még továbbá az hogy külön fogok költözni hamarosan a szüleimtől
nem akarom részletezni de épp itt az ideje hogy a saját lábamra álljak
persze el kellene jutni odáig hogy már ott állok a lakásban amit alapos gondossággal kiválasztottam,és már nincs más dolgom mint benne élni a mindennapjaimat
meglehetősen fáradtnak érzem magam mégegy költözéshez és a gyerekkorom elengedéséhez
mindig azt mondanám legszivesebben hogy jo rendben van majd holnap
csakhogy másfél éve nem teszek mást mint ezt mondom
ettől az egésztől majd azt várom hogy mostmár tényleg ember lesz belőlem
de mégis folyton küzdök azzal a gondolattal és egyben felismeréssel is hogy lehet hogy erre én még nem vagyok elég érett,mert ugy gondolom hogy reális az életfelfogásom és meg van a kellő talpraesettségem is adott helyzetek megoldásához,na de egy külön élethez?
de döntöttem,amit mostanában szintén nagyon nehezen teszek,és ebben látom a megoldást
arra aki lettem ezalatt a másfél év alatt,ismét nagybetűvel szeretnék élni illetve embernek érezni magamat,nem akarom már átaludni az egész napot,és nem élvezni azt amikor valaki dologtalan,ezek az idők már lejártak,húsz éves vagy ember,és ugyebár tudjuk hogy ez a csúcsa mindennek,legalábbis nálam egészen annak tűnik
tudatosan fogok változni az elkövetkezendő időszakban
talán minden meg fog változni talán semmi,de akkor is a fotózás marad az elsőszámú szerelem az életemben

boldog 20. születésnapot szandi

fáradt vagyok,nem lelkileg hanem fizikailag,egyre több olyan dolgot teszek amire azt mondom nem kellett volna pedig ha valaki akkor én tartom az elvet hogy élj ugy hogy később nem kell megbánnod semmit,hát egyre inkább nem ez a helyzet,egy lépéssel sem vagyok előbbre,olyan szürke és szintelen megint minden,persze ez is csak időszakos,mert örökké nem eshet,és nem is esik,csak az ember annyira szeret néha mártirkodni és a saját sebeit nyalogatni

a kurva életbe! csak mégegyszer ölelhetnélek át,úgy ahogy régen,bárcsak azt éreznéd még most is mint akkor,bárcsak nem csak engem emésztene fel a gondolatod,bárcsak még ugyanugy foglalkoznál a létezésemmel mint én a tiéddel,csak mégegyszer akarok melletted felébredni úgy mint akkor,képtelen vagyok ezen túl lépni,szeretném vissza forgatni az időt,és mindent amit tettem semmisé nyilvánitanék,már kicsit sem lennék elviselhetetlen és sosem kellene megküzdened velem,úgy szeretnélek mint még soha senki,vissza nézve a közös képeinket,elfog a nosztalgia,és olyan mindha tegnap lett volna,pedig már az idejét sem tudom mióta nézel rám akkora utálattal,bennem meg még mindig felcsillan a remény aminek sosem kellene,mert ez tesz tönkre és ez loval bele a hamis álmokba,istenem bárcsak tisztában lennék vele hogy mit hoz a jövő